Sokáig egyáltalán nem voltam parázós fajta. Nem zavart, ha a málhás bringatúra során itt-ott ki kellett merészkednem a forgalomba, és az autók mellett kellett tekernem a szürke aszfalton. Egészen addig a végzetes, ominózus napig, amíg a Régi Fóti út legvégén valahogy fel nem keveredtünk az M0-s autóút feletti hídra.

Akkoriban még Budapesten éltünk, és éppen egy fantasztikus, többnapos, nagycsomagos kerékpártúráról eveztünk hazafelé azUrammal és egy közös barátunkkal. Napok óta jártuk a keleti országrész eldugott útjait, és hát bizony, főként autóutakon kerekeztünk. Csakhogy azok olyan gyér forgalmú, békés utak voltak, hogy arrafelé ritkábban láttunk autót, mint becsületes politikust a tévében.

Vígan, teljes lelki békével tekertem hát a két pasival napokon keresztül, söröztünk és rihiröhiztünk minden útba eső kiskocsmában, pizzáztunk és elégedetten lihegtünk a sűrű fák hűvös árnyékában a tomboló kánikulában. Egy igazi, gondtalan bringás idill volt.

Egészen addig a bizonyos M0-s hídig.

Amikor a bringakormány diszkótáncot jár a pániktól

A hídon átérve a békés valóság egyetlen másodperc alatt változott kíméletlen rémálommá. Hirtelen egy vékony, fehér záróvonalon egyensúlyozva találtam magam a nehéz, felmálházott bringámmal, miközben két oldalról, centikre a fülem mellett 50-60-as tempóval száguldottak el mellettem az autók.

A helyzet geometriája maga volt a horror: balról a Fót felől érkező autósáradat suhant el mellettem, jobbról meg az M0-s autóútról Budapest felé felhajtó kocsik téptek el a könyökömnél. Nem volt menekülőút, nem volt padka, nem volt semmi. Csak a vékony fehér csík és a süvítő menetszél.

Amint tudatosult az agyamban, hogy mi történik, az összes porcikám másodpercek alatt remegni kezdett. Olyan elemi erejű, brutális pánikroham tört rám a hídon, hogy a kerékpár kormányát is alig bírtam egyenesen tartani. A tenyerem alatt a kormány olyan eszeveszett, ön- és közveszélyes táncot járt az aszfalton, mintha a kilencvenes évek egyik füstös diszkójába vittem volna bulizni a málhás biciklimet.

Szerencsére a férjem a hátam mögül azonnal észrevette a halálos kínomat és a kacsázó kerekeket. Nem teketóriázott: hősiesen és határozottan kisorolt a jobbról érkező, felhajtó autók elé, fizikailag lefedezte a testével a sávot, és pajzsként védve engem biztosította az utat, hogy le tudjak végre evickélni az út szélére megnyugodni. Mit mondjak… nagyon sokáig tartott, mire a pulzusom visszatért a normális tartományba, és a térdemből eltűnt a kocsonya-effektus.

Tanulság: Ne légy lusta, járj utána előre!

Azóta is megremeg a térdem, ha hasonló közúti csapdába keveredem. De tudod, mi a legdühítőbb az egészben? Hogy egyetlen percnyi előzetes utánajárással, egy okos kerékpártúra tervezés fázisával és a térkép minimális csekkolásával az egész életveszélyes M0-s horror-hidat elegánsan és messziről elkerülhettük volna!

Akkor megfogadtam: ezentúl teljesen másképp csinálom. Tervezek, ellenőrzök, és nem hagyom, hogy egyetlen rosszul benézett híd vagy egy eltévesztett sávváltás tönkretegye az utazásunkat. Nem bízom magam a vakszerencsére.

Pontosan az ilyen traumatikus élmények, a váratlan autóutas csapdák és a kamionos centizgetések miatt születtek meg a menekulesavarosbol.hu csalódásmentes digitális túracsomagjai. Akár a csodás Börzsöny kerékpártúráira vágysz, akár a Budapest-Balaton (BuBa) útvonalat vennéd célba, járj utána előre! Ne útközben, a száguldó autók között egyensúlyozva tanuld meg a leckét.

Biztonságos, tesztelt utat keresel?

Látogass el a Webshopba, húzd be a tőlem kapott GPX fájlokat és interaktív könyveket a telefonodra, és garantálom, hogy a te kormányod nem fog diszkótáncot járni a pániktól!