Azuram születésnapi túráján voltunk akkor. Csak úgy, spontán elindultunk itthonról a hegyek közé. Szerencsés helyzetben vagyunk, itt élünk a Börzsöny lábánál, így bármikor kiruccanhatunk a falu csendjéből… egyenesen a természet csendjébe.

Azuram imádja ezt az útvonalat, bár a biciklik kevésbé. Végig zötykölődtünk a Hadi út köves, nehezen járható, de annál szebb kilátással csábító gerincvonalán, majd leereszkedtünk a még rosszabb állapotú földesúton Királyrét felé.

Egyszer csak az erdő mélyén egy egészen fura szerzetet pillantottunk meg: egy férfi, hóna alatt a bringájával éppen a patakon igyekezett átjutni, amely kíméletlenül, keresztbe szelte ketté az utunkat.

Megálltunk. Na nem a teljesen valószerűtlen pozíciója miatt, amelyben éppen két óriási, csúszós kövön egyensúlyoz a víz felett. És nem is az a hirtelen feltámadó rettenet miaatt, hogy ezt a mutatványt valahogy nekünk is utána kell csinálnunk a sárban. Hanem a bringája…

Pontosan ugyanolyan volt, mint azuramé.

Ez a közel 20 éves kerékpár-modell nem jön szembe bárhol az emberrel. És nem csupán azért, mert igencsak öregecske már. A színe az, amelyet finoman szólva is ritkán választ magának egy érett férfiember.

Ott, a patakparton, néhány szó erejéig kölcsönösen kicsodálkoztuk magunkat, hogy éppen itt, ahol csak a madár jár, itt találkozik a két guruló kistestvér.

Ám az igazi nagy szájtátás ezután következett, amikor megtudtuk, hogy az egyetlen ember, akivel aznap találkoztunk a sűrű erdőben, nem csupán ugyanolyan bicajjal szenved a sárban, hanem:

– Ugyanaz a keresztneve, mint azuramnak.

– Aznap van a születésnapja.

– Ugyanannyi éves, mint azuram.

– És ő is egy ilyen kőkemény, szenvedős bringatúrával kívánja ünnepelni a szülinapját.

100%-ban Biztonságos Túratervek Letöltése: