Szlovénia – Rum Kokos – Zsaruk – Szonda
Pontosan ebben a sorrendben. 
Ezúttal az egyik regényemből hoztam részletet nektek, ahogy a fotó is mutatja: igaz történet következik:
„Sorban kerekezünk át a csendes falvakon, míg az egyiknek a közepén két rendőrt veszünk észre, akik kényelmesen támaszkodnak az autójuk motorháztetején. Amint meglátnak, felpattannak, és vidáman leintenek bennünket. Mintha pont ránk vártak volna. Mintha unatkoztak volna.
Tomi hatalmas vigyorral az arcán kanyarodik ki melléjük, látom rajta, hogy előre élvezi ezt a hirtelen jött kalandot. Én bizony egy cseppet szeppenten követem.
Hibátlan angolsággal köszöntenek. Szigorúan magyarázzák, hogy ez egy közúti ellenőrzés. Elkérik az iratainkat, és érdeklődnek, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk. Kikérdeznek, hogy hol fogunk aludni az elkövetkező éjszakákon.
Riadtan válaszolgatok: Ma a postojnai kempinget vettük célba. Helyeslő bólogatásukra hangos robajjal gördülnek le a vállaimról a sziklák: Ezek szerint valóban van ott egy kemping.
Egyikőjük kérdezi, hogy ittunk-e alkoholt. Nemleges válaszunk után még többször felteszi ezt a kérdést, majd azt kérdi, hogy beleegyezünk-e a szondázásba. Meglepődve nézek rá, de mire megszólalnék, már hallom is Tomi vidám „ja, ja” felkiáltását.
Fellelkesülünk ettől a kalandtól. Közúti ellenőrzés, szondafújás, bringával! Vidáman viccelődünk a zsarukkal, mígnem egyikőjük szigorúan ránk nem pirít, hogy vegyük komolyan a helyzetet.
− Ez egy közúti ellenőrzés − ismétli tekintélyparancsoló arccal.
Megszeppent képünket látva azonban, hirtelen kirobban belőlük a nevetés. Meg is nyugszom, hogy még haverok vagyunk, és megfújom a szondát. Miközben néhány másodpercet várunk az eredményre, hirtelen belém hasít az emlék: a rum-kokos! Extra méretű zacskóval!
Nem is merek levegőt venni egészen addig, ameddig meg nem látom a nullákat a kijelzőn. Tomi majd eldől a biciklivel, úgy röhögcsél rajtam, oda is szólok neki magyarul:
− Remélem, nem ettél több cukorkát nálam!
Lelohad a vigyor az arcáról, és alig tudja titkolni az aggodalmát, miközben várja a saját eredményét. A rendőrök azonban elégedetten pakolják el a műszereket, és még utoljára figyelmeztetnek, hogy tényleg keressük fel a kempinget.
Vidáman beszélgetve tekerünk tovább, egymás szavába vágva tárgyaljuk ki az imént történteket.
− Én tudtam, biztos voltam benne, hogy abból a rumos cukorból már semmi sincs bennünk. Mennyit izzadtunk azóta! − bizonygatja Tomi.
− Hát persze − vigyorgok rá − azért nyúlt meg a képed, amikor emlékeztettelek rá.
− Ezek nagyon vicces zsaruk voltak. Láttad, hogy az egyik hogy röhögött a háttérben?
− Igen − nevetek fel. − De szerinted miért aggódtak annyira, hogy hol fogunk aludni?
− Nem tudom − tűnődik el ő is. − Lehet, hogy féltenek valamitől.
A tegnapi hatalmas lábnyom jut az eszembe, az óriási karmokkal. A torkomat összeszorítja a félelem. Amúgy is hajlamos vagyok túlzásba vinni a pánikot. „
100%-ban Biztonságos Túratervek Letöltése:
